Rizs, burgonya, hús...
Rizs:
Vajon mi a különbség a barna-, fényezett és a vadrizs között? A hántolatlan rizsszemet nevezik barnarizsnek, vagy más néven cargo-rizsnek, amely szürkés színét a külső rétegtől - ezüsthártyától - kapja. Ez a hártya takarja az endospermiumot és a csírát. A barnarizs korpa-tartalma 3 %, csírát 4 %-ban, míg endospermiumot 93 %-ban tartalmaz. A pelyvátlanított -fényezett - rizs rosttartalma lényegesen kevesebb, emellett vitaminokban is szegényebb
Mivel a barnarizsnek kifejezetten magas a rosttartalma, ezért képes a bélperisztaltikát gyorsítani, a széklet mennyiségét növelni, a mérgező bomlástermékeket megkötni, a belekből kiüríteni
Az endospermium (magfehérje vagy belső táplálószövet) a virágos növények magjában található, a csírát tápláló szövet. Főleg keményítőt, olajokat és fehérjéket tartalmaz. Az ember számára is fontos táplálékforrás, például a búza endospermiumából készül a liszt, majd a kenyér, az árpa endospermiuma pedig a sör egyik fő alapanyaga. Endospermium a banán és a pattogatott kukorica alapanyaga is. Bizonyos növényekben, például a kókuszdióban vagy a csemegekukoricában az endospermium részben folyékony. Másokban, például a kávéban vagy az orchideákban egyáltalán nem alakul ki endospermium.
Burgonya:
A burgonyában mindenből van egy kevés." - mondta Mark Kestin professzor 1990-ben. Először kezdjük a héjával, ugyanis található benne egy érdekes rákellenes vegyület, a klorogénsav. Laboratóriumi vizsgálatokkal alátámasztott, hogy a klorogénsav segít a burgonyában lévő rostnak, hogy hozzákötődjön egy, a grillezett, füstölt ételekből származó rákkeltő hatású anyaghoz. Az így kapott óriásmolekula már képtelen felszívódni, így a széklettel távozik, tehát végső soron megszabadulunk a méreganyagtól (Tucker, 2008).
A burgonyahéj alatt rengeteg kálium lakozik, de a magas C-vitamin is figyelemre méltó. Főzéssel és hosszan tartó sütéssel sajnos elveszti C-, B-vitamin tartalmát, de ha ügyelünk arra, hogy héjával együtt sütjük, vagy főzzük, akkor a vízoldékony vitaminok is megmaradnak számunkra.
Nagyon előnyös tulajdonsága (különösen túlsúly, elhízás esetén), hogy magas telítettség érzést eredményez fogyasztása, tehát később leszünk éhesek. Azonban ellentétes vélemények látnak napvilágot az ügyben, hogy vajon jó-e cukorbetegeknek, mivel a vércukorszintemelő-hatást igen gyorsan létrehozza, és ez nem kedvező. Másrészt a fogyókúrában sem egyértelműen megbízható. Talán hús nélkül, önmagában vagy egyéb zöldségféle társaságában elfogyasztva valóban jótékony, akár cukorbetegségről vagy fogyókúrás diétáról van szó.
Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a hús számos nélkülözhetetlen vitamin és ásványi anyag leggazdagabb forrását jelenti a táplálkozásban, amelyeknek hasznosulása igen jelentős (a vas 50-60 %-a fel tud szívódni, ellentétben a zöldfélék vaskészletével, amely mindössze 1 %-ban, a szójából 7 %-ban). Bővelkedik cinkben, szelénben, A-vitaminban, D-vitaminban és a B-vitamincsoport szinte teljes létszámban (a folsav és biotin kivételével) megtalálható benne.
Kanyarodjunk vissza egy kicsit a húsfélék zsírtartalmához. Manapság igen sok ellenpropaganda került napvilágra, amelyek szerint a hús egyenesen méreg az emberi szervezet számára. Először a sertéstől idegenítették el a lakosságot, mondván, hogy rengeteg telített zsírt és koleszterint tartalmaz, ezért rendszeres fogyasztása a szív-érrendszeri betegségek kialakulásának veszélyét meghatványozza. Azután kitört a kergemarha-kórral kapcsolatos botrány, amelynek következtében mindenki inkább csirkéből főzött levest és pörköltet. Egy pár évvel később pedig az antibiotikummal túlkezelt baromfitól kellett rettegni. Hol itt az igazság? Nehéz lenne megmondani. Egy dolog azonban biztos: nem szabad semmitől félni, nem szabad semmit túlzott mértékben fogyasztani, nem szabad mindig egy helyen és egyfélét vásárolni! Vannak egyének, akiknek szervezete egyáltalán nem tudja nélkülözni a húst (nem véletlenül), míg mások lazán kibírják sertéssült, vagy milánói makaróni nélkül.
