Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szénhidrátok és fehérjék...

2022.04.07

Milyen és mennyi szénhidrát szükséges az edzéshez?



1. A szénhidrát az üzemanyagunk

A jókedvű, hatékony edzésekhez, versenyekhez fel kell töltetni a testünket üzemanyaggal. Kiemelt figyelmet kell szentelni a szénhidrátoknak, mint leggyorsabban, legkönnyebben hasznosuló energiaforrásoknak.

A kívánt intenzitás, edzéshatás eléréséhez; kifáradás késleltetéséhez, ahhoz, hogy megfelelő erőbedobással és sikerrel tudjuk végezni az edzést, illetve a gyors regeneráció elősegítése érdekében elengedhetetlen, hogy a szénhidrátok (vércukor és ún. glikogén formájában) megfelelő mennyiségben álljanak rendelkezésünkre sport előtt, után és akár közben is.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a mozgást feltöltött glikogénraktárakkal (szénhidrátraktárakkal) kell megkezdeni. Fizikai aktivitás hatására a szervezet elsőként a véráramban lévő üzemanyagot (vércukrot) fogja energiaként hasznosítani. Amint a véráramban csökken a cukor mennyisége, a szervezet az izmokban és a májban elraktározott szénhidráthoz (glikogénhez) fog nyúlni, hosszabb távon is energiát biztosítva ezáltal.


Legyen szó edzésről vagy versenyről, a fizikai aktivitás után is fontos odafigyelni a szénhidrát-visszatöltésre. A szénhidrát minősége, mennyisége az egyéni célok és a sport intenzitásának függvényében változhat. Továbbá, hogy óvjuk a szénhidrátraktárakat és fenntartsuk a maximális sportteljesítményt, bizonyos sportágakban akár mozgás közben is szükségessé válhat a szénhidrát-pótlás.


Ugyanakkor az edzésteljesítmény és az edzés hatékonysága, hatása nagyban függ attól, milyen típusú szénhidrátot fogyasztunk, pótolunk például sportolás közben. A szénhidrátoknak ugyanis különböző formái vannak, amelyeket így csoportosítunk:
- Egyszerű szénhidrátok (monoszacharidok). Ide tartozik például a szőlőcukor (glükóz) és a gyümölcscukor (fruktóz).
- Kettős szénhidrátok (diszacharidok). Ide soroljuk például a „hagyományos” cukrot (szacharóz), amely egy fruktóz és egy glükóz molekulából áll.
- Oligoszacharidok. Ebbe a kategóriába tartozik például a raffinóz vagy a maltodextrin. Ez utóbbival kapcsolatosan jó tudni, hogy bár szénhidrát, mégsem kezelik cukorként, és az élelmiszerek, illetve étrend-kiegészítők címkéjén sem kell cukorként feltüntetni. Tehát, ha egy terméken a "cukormentes" felirat szerepel, attól még tartalmazhat maltodextrint, aminek 100 grammja kb. 400 kalóriát tartalmaz (akárcsak a cukor).   
- Összetett szénhidrátok (poliszacharidok). Ilyen szénhidrátféleség található például a keményítőben, a tésztákban, a kenyerekben és a burgonyában, de a glikogén és a cellulóz is ide sorolandó.


 

2. Mi a különbség a szénhidrátforrások között?

- Kémiai összetételükből adódóan különbözik az ún. glikémiás indexük, azaz más-más ütemben emelik meg a vércukorszintet, tehát nem azonos tempóban tudja őket felhasználni a szervezet a fizikai aktivitás során. Pedig ez lényeges szempont!
- A gyorsan felszívódó (magas glikémiás indexű) szénhidrátok közé tartozik a glükóz, a szacharóz, a malátacukor (tejcukor), a maltodextrin és a keményítő.

- A lassabban oxidálódó szénhidrátok közt van a fruktóz, a galaktóz, a cellulóz, a pektin, az inulin és bizonyos keményítőfajták (többnyire azok, amelyek nem oldódnak jól vízben).

Másképp hatnak a gyomorra.
Ennek alapjait abban kell keresni, hogy a különböző szénhidrátok különböző molekulatömegűek, ezáltal különböző ozmolaritással (egyfajta koncentráció, oldat „töménység”) is rendelkeznek, aminek következtében - leegyszerűsítve - a felszívódási képességük is eltér. Minél kisebb a molekulatömeg, annál nagyobb az ozmolaritás, tehát annál lassabban ürül ki a gyomorból. Ez pedig azzal jár, hogy kevésbé terheli meg a gyomrot és gyorsabban jut keresztül azon. A szénhidrátok közül a maltodextrinnek kimondottan magas az ozmolaritása, vagyis az adott mennyiség kevésbé terhelni meg az emésztőrendszert. Ugyanakkor a nagy arányban fogyasztott glükóz és fruktóz gyomor-bélrendszeri bántalmakat is eredményezhet. Ebből következik, hogy sportolás közben a könnyebben emészthető, főként maltodextrin alapú energiaszeleteket, -géleket, -zseléket részesítsük előnyben. 

 


3. Mennyi és milyen szénhidrát szükséges az állóképesség fenntartásához?

Az American College of Sports Medicine javaslata szerint egy 60 percnél hosszabb edzés alatt a sportolóknak óránként (egyéni toleranciától, nemtől, alkattól függően) 30-60 g szénhidrátot kellene pótolnia.

Az óránként 70-80 grammot meghaladó szénhidrátbevitel nem jár további előnyökkel, sőt, emésztési panaszokat (émelygés, puffadás, görcs, hasmenés) is okozhat. Továbbá bizonyított, hogy az aktivitás során fogyasztott szénhidrátokat, nem több mint 1g/perc (60g/h) arányban lehet oxidálni („elégetni”), a szénhidrát típusától függetlenül. Vagyis hiába viszünk be többet, csak ennyit tudunk belőlük hasznosítani.


-  A legtöbb sportoló számára az a legoptimálisabb, ha az elhasznált energiát nem csak egyféle szénhidráttal pótolja. A vegyes szénhidrát-tartalmú sportitalok, energiazselék, energiagélek, energiaszeletek lassabban és gyorsabban hasznosuló, más-más energiatartalmú összetevőket tartalmaznak, amelyek nem terhelik túl a gyomrot sem. Az optimális táplálkozási irányzat kijelölésénél ugyanis nemcsak a sportágat, de az egészségi és edzettségi állapotot, az esetleges érzékenységet, allergiát és a célokat is figyelembe kell venni. Továbbá egyéni tolerancia kérdése és ízlés kérdése például az is, hogy mozgás közben eszünk is vagy csak iszunk.

Ezeket mind-mind ki kell tapasztalni, meg kell figyelnie a sportolónak, a sportdietetika pedig ebben a folyamatban jelent fontos segítséget.

 

Forrás:

https://www.sportorvosikozpont.hu/hireink/milyen-es-mennyi-szenhidrat-szukseges-az-edzeshez

 


 

Fehérje


1. Miből állnak a fehérjék? 

A fehérjék nitrogén-tartalmú szerves vegyületekből, ún. aminosavakból épülnek fel. Az emberi szervezetben 20 különböző aminosav található. Ezek közül felnőtteknél 9 esszenciális, azaz a szervezet nem képes előállítani, táplálékkal tudunk hozzájutni. Állóképességi sportolók táplálkozása szempontjából leginkább három esszenciális aminosavnak, az elágazó-láncú aminosavaknak van jelentősége, BCAA (branched chain amino acids) néven valószínűleg már találkozhattál velük.


Az alacsony fehérjebevitel negatív hatással lehet a futóteljesítményedre.

Futás közben a szervezet optimális körülmények között csak kis arányban (kb. 5%, hosszabb terhelés esetén 10%) nyer energiát fehérjéből, az izmok munkájához a szénhidrátok és zsírraktárak szolgáltatnak energiát. Mégis negatív hatással lehet a futóteljesítményedre, ha az étrended nem tartalmaz elég fehérjét! A megfelelő fehérjefogyasztás segíteni fog abban, hogy ne veszítsd el az izmaidat, illetve az edzés során megsérült izomszövetek regenerációjához is nélkülözhetetlen. 

 

2. A fehérjék szerepe 

A fehérjék fontos szerepet töltenek be többek között a szövetek felépítésében és újjáépítésében, az enzimatikus és hormonális folyamatok, az anyagcsere és az immunrendszer működésében, illetve a sejtek közötti kommunikációban.

A sporttevékenység hatására megnő a szervezet fehérjeigénye, hiszen...

...az edzés során az elágazó láncú aminosavak oxidációja fokozódik;

...a terhelés hatására jelentkező mikrosérülések regenerációja fehérjeigényes folyamat;

...az izomtömeg növekedésének limitáló tényezője lehet az aminosavak hozzáférhetősége, azaz az építő folyamatokat segíti a megfelelő fehérjebevitel.


3. Mennyi fehérjére van szüksége egy futónak?

Az ajánlásokban jellemzően kétféle megközelítéssel találkozhatsz, az irányszámok vonatkozhatnak a fehérje aránya a napi energiabevitelben (energiaszázalék azaz en%), illetve a testtömegkilogrammra vetített napi fehérjebevitelre (g/ttkg/nap).

Az állóképességi sportolók számára javasolt fehérje-arány jellemzően 15-20en% (szemben az átlagembernek javasolt 10-13en%-kal). A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a nap során bevitt táplálék 15-20%-a származik fehérjéből.

Felnőttek részére a javasolt fehérjebevitel vegyes táplálkozás mellett 0,8 g/ttkg/nap, növényi alapú étrend esetén 1 g/ttkg/nap. A különbség abból fakad, hogy a növényi fehérje-források aminosav-profilja jellemzően nem teljes, azaz nem tartalmazzák az összes esszenciális aminosavat a szükséges mennyiségben és arányban. Ezért érdemes valamivel többet bevinni belőlük, és a nap során a különböző növényi fehérjeforrásokat (pl. hüvelyesek, olajos magvak, gabonák, álgabonák) kombinálni – ezt komplettálásnak nevezik. Azért hatalmas tervezgetést nem igényel ez a dolog, nem kell minden egyes étkezésnél komplettálni, ha változatosan állítod össze az étrendedet, akkor könnyedén fedezheted a fehérjeszükségletedet.
 

Állóképességi sportolók esetében sporttáplálkozási szakértők leggyakrabban az 1,2-1,4 g/ttkg/nap értéket javasolják, bár újabban ennél magasabb, 1,6 g/ttkg/nap fehérjebeviteli célértékekkel is találkozhatunk. Minél többet futsz, annál inkább a tartomány felső részét célozd meg! A fehérjeszintézis optimalizálása érdekében a leghasznosabb, ha a napi fehérjebeviteledet aránylag egyenletesen osztod el az étkezések között.

Sok futó tapasztalja, hogy a heti kilométerszám növelésével egyenes arányban tűnnek el az izmai. Ha ezt szeretnéd elkerülni, figyelj oda, hogy az egyéni szükségleteidnek megfelelő kalória mellett elég fehérjét is vigyél be!


4. A futás előtti étkezésnél szénhidrátokat fogyassz

Mivel futás során a fehérjék nem játszanak komoly szerepet az energiaszolgáltató folyamatokban, így a futás előtti étkezésnél ne a magas fehérjebevitelre törekedj, hanem a szénhidrátokat részesítsd előnyben. A futás előtti nagyobb mennyiségű fehérjebevitel emésztőrendszeri problémákat is okozhat, ezért kerüld a fehérjedús fogásokat, mielőtt futócipőt húzol. Erősítő edzéseknél viszont a mozgás előtt bevitt fehérjével elkerülheted, hogy a lebontó folyamatok kerüljenek túlsúlyba. Ha az izmaid építése a célod, akkor jól jöhet ilyenkor egy fehérjeital.

 

5. Futás közben csak hosszabb távok esetén kell pótolni a fehérjét

Ha hosszabb távokat futsz, akkor a szénhidrát mellett érdemes fehérjét is bevinned futás közben a frissítéseddel az izmaid védelme, a fehérjeszintézis fokozása és a jobb regeneráció érdekében. Erre azonban csak ultratávok esetében, kb. 4-6 órát meghaladó állóképességi terhelésnél van szükség. 

Az International Society of Sports Nutrition állásfoglalása szerint állóképességi sportolók számára hosszabb és intenzívebb edzések közben 0,25 g/ttkg/óra fehérjebevitel javasolható. Szerencsére ma már számos olyan terméket találsz a sportélelmiszer-gyártók kínálatában, amely optimális arányban tartalmaz szénhidrátot és fehérjét.


 

6. Futás után a szénhidrát- és fehérjepótlására figyelj

Az edzést követően 30-60 percen belül elsősorban a folyadék-, elektrolit- és szénhidrátpótlás elengedhetetlen, a fehérje kevésbé lényeges az akut regeneráció szempontjából, inkább a hosszabb távú adaptáció támogatása miatt fontos. A megfelelő fehérjebevitel elősegíti a fehérjeszintézist és ezáltal a megfelelő nitrogénegyensúly fenntartását, illetve az izmok regenerációját.

Itt sem kell azonban túlzásokba esni, az edzés hosszától és intenzitásától függően kb. 0,1-0,3 g/ttkg fehérjét érdemes ilyenkor bevinni. Erősítő jellegű edzés után ennél nagyobb mennyiség is indokolt lehet, de 20-30 g fehérjénél többet felesleges egyszerre bevinned.

Nem mindegy azonban, hogy milyen összetételű fehérjeforrást fogyasztasz! Ilyenkor fontos, hogy megfelelő mennyiségben vigyél be elágazó-láncú aminosavakat (különösen leucint), de ehhez nem kell feltétlenül BCAA-termékeket fogyasztanod, megfelel a célnak például a tejsavófehérje, tojás, húsok, szója vagy egyes növényi fehérjeporok is. Edzést követően jó megoldás lehet egy fehérjeital vagy fehérjeturmix, ha valamilyen szénhidrátforrást is fogyasztasz mellé. Praktikus megoldás lehet egy banánnal dúsított fehérjeturmix, amit könnyedén magaddal vihetsz.


 

7. Milyen fehérjeforrásokat fogyassz?

Az állóképességi sportolók számára javasolt napi fehérjebevitel megfelelően összeállított étrend esetén könnyedén fedezhető, a tévhitekkel ellentétben még 100%-ban növényi alapú táplálkozás mellett is, úgyhogy nem kell ezentúl steaket steakkel enned a fehérjeszükségleted fedezéséhez. Egyes állati eredetű élelmiszereknél a magas fehérjetartalom magas telített zsírsavtartalommal is együtt jár (pl. sajtok, zsírosabb húsok), ami kifejezetten káros lehet az egészségedre, és az alakodnak sem tesz jót.

Érdemes tehát minél több növényi fehérjeforrást is beépítened az étrendedbe: fogyassz rendszeresen csicseriborsót, lencsét, fekete vagy vörös babot, kölest, szejtánt, mandulát, tofut, zabpelyhet, quinoát, borsót és chia magot.

Jó állati eredetű fehérjeforrás például a görög joghurt, halak, sovány húsok, túró vagy cottage cheese.


 

Forrás:

https://futasrolnoknek.hu/taplalkozas/protein-potlas-futoknak-mikor-mennyit-mivel-1005